Minden évben van egy (néha két-há’) központi témánk. Valami, amire azt gondoljuk, hogy meghatározó. Amiről mindenki beszél.

Amibe csak beleütközni lehet. Tudod, ilyen vasbeton-témák.

Mi van akkor, ha eléred a szakmád csúcsát?

Van-e egyáltalán olyan, hogy szakmai csúcs? Vagy csak csúcsok vannak? Csúcsocskák?

Mi van akkor, ha kiégsz? Ha nincs tovább? Ha nem bírsz többet bemenni azon az ajtón. Ha már a kilincsnél azt érzed, sírva fakadsz. Vagy üvöltenél… szíved szerint.

• Hogyan vág bele Bill Boorman, többszáz tru-event és ezernél is több toborzási előadás után, hogy hajléktalanoknak tálaljon reggelit London utcáin?
• Hol az a pont, amikor Júlia úgy dönt, hogy elég volt, mindent megír és mindenről beszélni fog?
• Mi lehet annál több (kell-e, hogy bármi is több legyen), mint ha az emberfia globális igazgató egy többezerfős vállalatnál – de még nincs negyven?

Van-e élet a toborzás után? 

És előtte?…