Van ez az egy életed

Minden évben van egy (néha két-há’) központi témánk. Valami, amire azt gondoljuk, hogy meghatározó. Amiről mindenki beszél.

Amibe csak beleütközni lehet. Tudod, ilyen vasbeton-témák.

Mi van akkor, ha eléred a szakmád csúcsát?

Van-e egyáltalán olyan, hogy szakmai csúcs? Vagy csak csúcsok vannak? Csúcsocskák?

Mi van akkor, ha kiégsz? Ha nincs tovább? Ha nem bírsz többet bemenni azon az ajtón. Ha már a kilincsnél azt érzed, sírva fakadsz. Vagy üvöltenél… szíved szerint.

  • Hogyan vág bele Bill Boorman, többszáz tru-event és ezernél is több toborzási előadás után, hogy hajléktalanoknak tálaljon reggelit London utcáin?
  • Hol az a pont, amikor Júlia úgy dönt, hogy elég volt, mindent megír és mindenről beszélni fog?
  • Mi lehet annál több (kell-e, hogy bármi is több legyen), mint ha az emberfia globális igazgató egy többezerfős vállalatnál – de még nincs negyven?

Van-e élet a toborzás után? 

És előtte?…

2 thoughts on “Van ez az egy életed

  1. Szia Balazs,

    Nagyon erdekes tema, de elofordulthat, hogy egy 25-35 eves a sajat purpose-bol kiindulvan erzi ugy, hogy a szakmajanak a csucsan van. Szerintem ez nehezen definialhato. Izgatottan hallgatnam a panel beszelgetest exhibicionizmus es minden egyeb bullshit nelkul.

    Udv,
    Dani

    Ui.: szerintem minden az own principalon es purpose-on mulik.

Leave a Reply to Daniel Szilagyi Cancel reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s